zajlás

égrenézős ürességből
végtelen üveghídon gurul
széttárt szárnyakkal
 

egyúttal sziasztok,

ez a bazár is bezárt.

nem mintha ennél nem lenne lényegesebb mondanivalóm, de. copfosnak vid láv.

"Ha jó kommban lennék az ötödik dinamikán, akkor rájuk küldeném az összes szúnyogot, ami csak van a világon."

boldog karácsonyt, bárki vagy, bármiért is tévedtél ide.

igazából topsztorit kéne írnom, de semmi kedvem sincs hozzá. ülök egy hideg szobában (hősugárzó bekapcs), szálmagam, és sue johanson megy a tévében. (már rém rendes család.)

kedves doktornőm január 16-ára adott időpontot, amiért nem kedveltem meg. igazából eleve nem volt szimpatikus, majd megkérem doktorurat, hogy más agykurkászhoz küldjön el.

és azért is befejezem azt a nyomorult cikket.

és nagyon álmos vagyok.

és nagyon egyedül.

jegygyűrűt kaptam álmomban
örültem neki nagyon, felhúztam
pókhálófonatszerű ezüst
csillogott a mákszemnyi áttetsző kövektől
széttártam a karjaimat
és fény sugárzott a tenyereimből
és a homlokomból
és olyan illatot éreztem
mint amikor nyáron a frissen nyírt fűre süt a nap.

csak eszembe jutott.

Krúdy álmoskönyve szerint minden gyűrű házasságot jelent minden álmoskönyv szerint, a kövekkel kirakott különösen, szerelmet ugyan nem feltétlenül, viszont fényt látni: titkos szerelem. Illetve az ujjon viselt gyűrű sikeres tervet jelent. Szerintem ez jól hangzik. :) és még egy fontos elemet találtam: ezüstfonal = Remény... - írta erre ildi. hümm.

nem tudom, milyen lesz a szombat, amikor técsői doktornőnek megpróbálom elmondani, hogy nem vagyok jobban, nem vagyok rosszabbul, csak simán nem vagyok.

egyébként a múlt pénteket még forgatom, rágcsálom, és megpróbálom felfogni. ide-oda teszem.

de hogy ne csak komolykodjak: neugassá, te csak egy kefír vagy. még akkor is, ha akkora, mint egy kémény. de ez hogy képzelik???

álomtolvajoknak hívtam a tablettáimat
mert ezer méter mélyen aludtam tőlük
és ébredéskor teljesen üres volt a fejem

két napja az álmok visszajöttek
tulajdonképpen megérte
álmodtam magamnak flörtöt
londont
egy vega pizzát
egy húgot, akinek két neve volt
de egyik sem tetszett: vanessza vivien
de gyönyörű volt és vigyáztam rá
meg egy kóbor kutyát, akiről tudtam, hogy silver
csak álcázta magát, és szétmarcangolta a bal karom.

most: bal kart-kezet nemigen tudok használni
zsibbad mind, a bal lában is
és ráng a bal szemhéjam
hát ez van.

most aztán ezerrel tényleg.

milyen furcsa már, hogy amikor segítesz, ápolsz, összekaparsz, gyógyítasz, akkor egy idő után úgy érzed, mintha a saját teremtményedről lenne szó, te csináltad, te vigyáztál rá, a tiéd. holott lófaszt. alázat, anyám, alázat. ez kell.

azért mégsem biztos, hogy teljesen egyedül vagyok - gabesz megjegyezte, hogy a gyógyszereimre számíthatok, aztán persze kiderült, hogy én értettem gonosszá a megjegyzést -, egyelőre keresik, hogy ki, mi, miért lakik bennem.

annyit mondanék még, hogy niki, tamás, és a legcsoroszlyább ruhám.

és most megyek, és amíg meg nem lesz a vizsgálat, hivatalosan is a legrosszabbra számítok, hogy bármi történjék is, minél többet éljek.

a hazugságok lefoszlanak
na próbálkozz
hiába fordítasz hátat
a négybetűsek akkor is ott lesznek
ó bébi ölni tudnálak
annyi véred folyt
az a kevés mindegy már
körömmel kaparok tarkót
jobbhíjánlány lettem


kérem vigyázzanak
záródom

nem, nem akarok róla beszélni

nouvelle vague-tól az ever fallen in love szólt, mikor tegnap sikáltam a konyhapadlót, és rágyújtottam, a falnak vetve a hátam, és sirattam az elmúlt nyarat, életem eddigi legjobbját, nagyon.

de azért minden oké.

kitört rajtam az év ezen szakában számomra szokásos lelki devla (a fizikai még tart), és skippelem a dalokat, amiket május óta hallgattam, nem nézem meg a fesztiválvideókat és bele se merek gondolni, milyen jó volt ez a pár hónap. csalafálások nikivel, sörözések barátokkal, reunion az ibolyával, sok szesz, sok móka és kacaj, utazások, rengeteg koncert (főleg paso és carbon, de az előbbiek vááááhááá), fesztiválok, különköltözés, a hatalmas koppanás (igen, ez is jó volt, már nagyon jókat röhögök mr. kisfaszon), a fotósviking, nyúl távolodó emléke, az, ahogy majdnem meghaltam a szerb határon, amikor sütit tömött a számba a tunéz (igen, direkt, baszki) rendőr, és hogy mikor páriának hittem magam, színre lépett rasztaman. fokozhatatlannak tűnik.

igen, most jó nekem, kérlek, ne rontsd el. a barátságom nem kell neked, mást nem adhatok. ha ezt tiszteletben tartod, oké, és kérlek jelezd azzal, hoyg nem írsz több pikírt sms-t, mert ha kedvesen válaszolok, gorombán reagálsz, ha meg nem válaszolok, gorombán reagálsz. ez nem jó így. köszönöm.

a fenti üzenet olyan embernek szól, akiről nem tudom, csak valószínűsítem, hogy olvas.
 

visszatértem, bővebben később.

addig is fónokasszonynak a napimondatok:

kedd
Mittomén. Valami erjedék.

szerda
Szeljük a habokat, Olga!

csütörtök
Sprotninak érzem magam.

péntek
He is far away.

szombat
Don't care about the numbers.

vasárnap
You can get wet.
VAGY
Amikor a hammameti zsaruk a rendőrautóban tortát tömtek a számba-rovatunkban ma:

hétfő
A Nouvelair nem egy check-in bajnok

jövökmég.

helló, világ - a viszontlátásra! <- ez volt niki javaslata arra nézvést, hogy miként tudassuk a világgal: márpedig mi holnap elmegyünk egy hétre tunéziába. és mindenki le van ejtve. hahahá.

emellett azért azt is megjegyezném, hogy nyilván karcsún, csokibarnán, fehérre szőkült hajjal jövünk majd vissza, és minden munka le van szarva.

feszt-fotó-dolog meg talán működni fog, ami a szabadság érzetét kelti, bővebben később.

férfi pedig annyira jól viselkedik, és annyira oké minden, hogy vagy visszaérkezéskor koppanok hatalmasat, vagy fogalmam sincs. eöröm, bódottá.

szóval:

rokk ån, yeah, heyheyhey! <- én javaslatom. hö.

még nem tudom, mit kezdek a tegnap estével. egyelőre pakolom mindenhova, forgatom, néha leteszem, körbejárom, és megpróbálom megérteni. nem ismerem még annyi ideje, hogy kapásból tudnék mit kezdeni a jelenséggel, de elég meglepő viselkedésmintát mutatott fel tegnap. bízom abban, hogy tényleg "csak" az a hihetetlen fáradtság hozta ki belőle, amire ugyan nem panaszkodik, de látom rajta - és ami miatt még szabadságra is elküldték. talán javul a helyzet, majd ha egy hétig nem találkozunk, viszont pihenünk mindketten. illetve, ha nem is javul, legalább jobban fogjuk látni, miben vagyunk benne. ha meg nem, akkor fogalmam sincs. egyelőre ülök és pislogok. most éppen két dalra, amelyeket meg is kaptok:

carbonfools - the line

irie maffia feat. krsa - ram the session

családi izéről később, kevésbé fájósan, ilyes. viszont:

ajánlom mindenkinek lily allen nemtommennyire új dalát, a who'd of known-t, amelyet embeddelnék napidalnak, de nem lehet. itt meghallgatható, és amellett, hogy jó, a szövege is tetszetős.

Are you mine?
Are you mine?
Cause I stay here
All the time
Watching tele
Drinking wine
Who'd of known?
Who'd of known?
When you'd flash up
On my phone
I'd no longer
Feel alone

Let's just stay
Let's just stay
I wanna lie in bed
All day
We'll be laughing
All the way
You told your friends
They all know
We exist
But we're
Taking it slow
Now let's just see
How we go
Now let's see
How we go

11 és fél óra alvás után kábé ugyanúgy érzem magam, mint tegnap, csak a fejem nem koppan olykor-olykor a klavin. illenék sommázni az utóbbi heteket, de ettől sem rágnátok le a körmötöket: nikivel bejártuk a fél világot, fagyiztunk, fodrászoztunk (ő nem lett shirley temple és én se csifó dorina), mulattunk sokat. vizitáltam anyuékat (nem elégszer) és mindig jó volt az, és persze dolgozom is sokat, amibe a macskaszemét bele-belevillantja egy rasztaman. szelidítjük egymást, jól mulatunk eközben. de a legtrúbb móka akkor is két hét múlva kezdődik: niki, ötezer fok, tengerpart, szabadság. egy perc munka sem.

kaparom közben össze a lakást és magamat is, néha meglep, milyen jól lehet lelket üríteni kádsikálás, ruhaöblítés és hófehérmatracból kávé-és vörösborfolt-eltűntetés közben (kijött!). az idei nyár hozadékait - mind pozitívakat, mind negatívakat - értékükön kezelem.

a sziget meg jó szar volt, hiába voltak megasztárok - az egyetlen HŰHA-zenekar, ami érdekelt, sem kötött le különösebben, így azon kaptam magam például, hogy egy viking lóg a csuklómon, én meg valami háborúellenes svéd zenekar metálkodásán ugrálok.

szóval ez útközben annyira nem látszott, de most egyre inkább úgy látom, hogy alakítgatom a formát, lesimítom a sarkokat, csiszolom az éles részeket, és lassan teljesen kész lesz a forma, amibe bele lehet gömbölyödni. és már most sem olyan kényelmetlen.

nesztek napidal is.

vannak dolgok, amik egyszerűen működnek

szemek, szájak, hajak, meg szalagok
vodkanarancsok és fény
és hogy azt hiszi, vannak illúziók, pedig

hogy egy fesztiválon százezer ember közül megtalálod azt az egyet
és hogy nay vagy goodie és ennyi az egész

és tényleg ennyi az egész

kívül-belül méhkas. az ima meghallgattatott. mostmár biztos vagyok benne, hogy van ilyen is. de lesz-e türelmem kivárni, amíg?

kedélytelenül, fáradtan, kuszán és álmatlanul. kösz, hogy kérded.

szigetről később. addig is szeressétek velem a fesztiválhangulat.

ó, hát nyilván mindegyikről kiderül, hogy idióta. legkedvesebb meleg barátom szerint ez neki kerdül (diszgráfia) nem kiderül, hanem tézis, és egyébként is minden férfi kurva. ennek szellemében kívánok mindenkinek szép napot.

bő egy órája dolgozom már, ezért kaptok napidalt. és azon gondolkodom, milyen áthallásos jelentése lehet a neonhalnak.

ígérem, tényleg az utolsó, de ez zseniális, kurvajó, a jóisten vidám kedvében teremtette. nesztek.

ne. ne. ne.

harapd le a nyelved, dobd el a telefont, öld meg a gmailt, töröld a wiwet, dobd ki a picasát, szúrd ki a szemed, gyújtsd fel a várost, lődd szét a diszkót.

vagy csak gyakorolj önuralmat. nehéz.

a balatone fesztiválról a következő szakkifejezéseket szeretném megosztani
 

pozitív hozadék
végtelen nejlon
vaddisznajok
profit
sávos árpád
kispál, a sztár
unikum
csalitos
csalafáló matulabácsi
meg ilyesmik

más: szürreális hétvégém csütörtökön kezdődött a crbnfls fellépésével, ahol egyrészt nagyterpeszben, előrehajolva fogyasztottam a mézeságyasmeggyet, majd hazafelé pistirendőr szét akarta lőni nekem a combinót. nem engedtem neki. pénteken kajafáskodás pason, kitérő anotherdayre, találgatása annak, hogy mi van eszterrel (kábé no válasz, azóta sem, én már semmit sem értek), kocsmaturné a szavanna ivóban goofyval, budaibohémban onedin kapitánnyal és a pvc-libazsírral, majd továbbállás az aranyosba. le a pékekkel és tiestoval, éljen tony soprano, aki egyrészt elment vagánynak (csók a családnak), másrészt elhagyta a szatyrát. a pultos röhögött, amikor ordítottam robival, így hazamentünk.

szombaton át anyuékhoz, miután majdnem elájultam a fájdalomtól. az ebéd isteni volt, utána szunya, vissza kettő padlógáz, rendrakás, ruha-beáztatás. páréba el, különféle italok bősz fogyasztása, tűzvész pusztít ausztriában, fellökött a kétméteres matróz, akinek a gallérját markolva üvöltöttem az arcába, majd roptuk, igen sokáig. éljen az ünnepelt transzformer, a lavizindíeeeer, a 907-es busz és a törley. a másnapi eszmélkedés pedig a legfinomabban kifejezve is csodálatos volt - mosolygós nyugalom, kávé, croissant, izmok jóleső húzódása, levegőben lógó izék.

vasárnap kései ebéd székesfehérváron, calapp, siri és a szépenalvó. maszkimálisan pozitívan álltam mindenhez - egy darabig. aztán viszont már betalált minden, még a kedvességgel álcázott megjegyzések is, és örökre bemorcosodtam. vonatút hazafele a kendőmön, mert A TIRPÁK UTASOK BASZTAK LEVENNI A LÁBUKAT, PAKKJUKAT, LAPTOPOT AZ ÜLŐHELYEKRŐL, majd bevásárlás a szittya zöldségesnél, és haza, végre, noha egyedül.

hát, egyelőre várakozó állásponton.

ez a hétvége is beszámolatlanul marad még egy darabig, de megmutatom a legszebb slágert, amelyre a napokban roptam.

most, hogy végre kivetkőztem magamból, remek ötleteim vannak. például, hogy a bombára tereljük rá az árvizet, és lesz cunamink is, az még úgyse volt. illetve azonnal kéne forgatni hollywoodi katasztrófafilmet, occsóér'.

összefoglaló balatoneról is lesz ám, de ahhoz nagyon köll még enerdzsi. addig inkább megosztom veletek, amit ma tanultam:

- Wah di bomboclatt wrang wid u?!
- Ee-eeeee gyal gwane put sum bomboclatt coconut oyil pawn yuh alligata skin.

mai kérdésünk: milyen a jó rudegirl?

főleg ilyenért nem. mégis rossz érezni a kocsonyát odabenn, a nyaktól vállövig tartó kő alatt indul, a gyomorig tart, hideg és receg. nem az lenne, aki, ha nem menne el, nem bizonyítaná be, hogy kis buldózer, nem látna és mondana el mindent, és ne kapna az arcába követ, könnygázt, molotovot és gumibotot.

más: majdnem romba döntöttem a világot, mert felhívtam a 197-et, hogy egy örkény-sztori címéről érdeklődjem. nem tudták, de aztán visszahívtak. kíváncsi vagyok, keresés közben belefutottak-e a különleges tudakozó című sztoriba.

legutóbbi világmajdnemrombadöntésem az volt, mikor a google-ön rákerestem a google-re. de nem veszett el a tér-idő kontinuum.

úgyhogy továbbra is várhatom a holnapot - fél egytől lazuláááás!