11 és fél óra alvás után kábé ugyanúgy érzem magam, mint tegnap, csak a fejem nem koppan olykor-olykor a klavin. illenék sommázni az utóbbi heteket, de ettől sem rágnátok le a körmötöket: nikivel bejártuk a fél világot, fagyiztunk, fodrászoztunk (ő nem lett shirley temple és én se csifó dorina), mulattunk sokat. vizitáltam anyuékat (nem elégszer) és mindig jó volt az, és persze dolgozom is sokat, amibe a macskaszemét bele-belevillantja egy rasztaman. szelidítjük egymást, jól mulatunk eközben. de a legtrúbb móka akkor is két hét múlva kezdődik: niki, ötezer fok, tengerpart, szabadság. egy perc munka sem.

kaparom közben össze a lakást és magamat is, néha meglep, milyen jól lehet lelket üríteni kádsikálás, ruhaöblítés és hófehérmatracból kávé-és vörösborfolt-eltűntetés közben (kijött!). az idei nyár hozadékait - mind pozitívakat, mind negatívakat - értékükön kezelem.

a sziget meg jó szar volt, hiába voltak megasztárok - az egyetlen HŰHA-zenekar, ami érdekelt, sem kötött le különösebben, így azon kaptam magam például, hogy egy viking lóg a csuklómon, én meg valami háborúellenes svéd zenekar metálkodásán ugrálok.

szóval ez útközben annyira nem látszott, de most egyre inkább úgy látom, hogy alakítgatom a formát, lesimítom a sarkokat, csiszolom az éles részeket, és lassan teljesen kész lesz a forma, amibe bele lehet gömbölyödni. és már most sem olyan kényelmetlen.

nesztek napidal is.