zajlás

Egy hidrogénháború dúlta társadalom eladósorba került lányai egy futurista állatkertbe mennek, és szexuális kapcsolatot létesítenek a ketrecekbe zárt különféle torz, nem emberi lényekkel. A történet főhőse egy nő, akit több másik nő szétroncsolódott testének darabjaiból foltoztak össze; egy földönkívüli nővel közösül a ketrecben, majd a futurista tudomány jóvoltából teherbe esik. Gyermekük születik, és a két nő összeverekszik, kié legyen a gyermek. A földi nő győz, és azon nyomban szőröstül-bőröstül felfalja az ivadékot. Alig, hogy elfogyasztja őt, rájön, hogy az utód: Isten volt.

na, csak hogy gondolkodjatok valamin, én meg elmegyek - úgyis tudjátok, hova.

Eskimo      English                 Eskimo       English
---------------------------------+----------------------------
apun        snow                 |  pukak        sugar snow
apingaut    first snowfall       |  pokaktok     salt-like snow
aput        spread-out snow      |  miulik       sleet
kanik       frost                |  massak       snow mixed with water
kanigruak   frost on a           |  auksalak     melting snow
            living surface       |  aniuk        snow for melting
ayak        snow on clothes      |               into water
kannik      snowflake            |  akillukkak   soft snow
nutagak     powder snow          |  milik        very soft snow
aniu        packed snow          |  mitailak     soft snow covering an
aniuvak     snowbank             |               opening in an ice floe
natigvik    snowdrift            |  sillik       hard, crusty snow
kimaugruk   snowdrift that       |  kiksrukak    glazed snow in a thaw
            blocks something     |  mauya        snow that can be
perksertok  drifting snow        |               broken through
akelrorak   newly drifting snow  |  katiksunik   light snow
mavsa       snowdrift overhead   |  katiksugnik  light snow deep enough
            and about to fall    |               for walking
kaiyuglak   rippled surface      |  apuuak       snow patch
            of snow              |  sisuuk       avalanche

mai szánalomlecke: az a jó, amikor valamitől meg akarsz szabadulni, és a nagy igyekezetben még inkább belegabalyodsz.

egyébként ezt találtam az imént (amikor megpróbáltam rájönni, írtam-e egyáltalán bármi értékelhetőt kamaszéveim során - a válasz nyilván nem):

<gipszjakab> szerelmes vagy még belém?
<cigarettachick> na ez most hogy? :)))
<cigarettachick> ...
<cigarettachick> nem
<cigarettachick> nagyon szeretlek
<cigarettachick> ...
<cigarettachick> hianyzol
<cigarettachick> varlak nagyon
<cigarettachick> szeretnelek megolelni
<cigarettachick> fekudnek melletted vmi fuvel boritott cuccon
<cigarettachick> beszelgetnenk
<cigarettachick> vagy csak hallgatnank
<cigarettachick> mosolyognank nagyokat csendben
* gipszjakab has quit IRC (Ping timeout

egyrészt hívjatok a Színvonalasan Hazudó Lánynak, másrészt van, ami nem változik.

elégia és halotti beszéd egy hajfonathoz

küzdöttél és elhulltál. nézd,
tenyeremen kanyarogsz most,
és illatod lélegzem, befelé, kifelé.

de nem csavarlak ujjam köré:
szétszállnál, eltűnnél. mosolyba csomagollak,
iktatlak a lélek, s a gerinc közé.

ha kínom lesz, majd a szívemre raklak.
vagy máshol kereslek, s rémülök,
hogy serceg tenyerem alatt hűlt helyed.

(a rím-és ritmusalkotás igénye nélkül, magamat költőnek egyáltalán nem képzelve, eszter kérésére.)

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is

Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre

 

(mert napok óta ez jár a fejemben. és ha nem ugrana be: guillaume apollinaire)

ez egy kombinált ajándék nusinak. bocsánatkérés-jelleggel, merthogy nem jelentkezem.

szóval (képrekatt):

margitsziget, 2008 február. igen, nyilván sok és béna fényképbolt - nekem egész egyszerűen most épp ilyen kedvem volt.

voltam amúgy múlt héten koleszban is, kedves barátok és finom borok társaságában. anyáékkal pedig vasárnap a margitszigeten. nagyon jó volt. képek valszeg várhatóak.

szelíd űzött haját és szakállát levágták. csendben sírunk. én mondjuk üvöltve tettem mindezt, mert átvert: azt mondta, tényleg viszik a szerbek koszovó ellen, és ezért a centis haj. utána majdnem megöltem, mikor pofánröhögött, hogy HÁHÁMÉGSE.

a lakáshajsza pedig überbonyolult, mondjuk ezen nem lepődtem meg.

az egyetem ügyintézői pedig személyes sértésnek veszik, ha megpróbálom rábírni őket, hogy végezzék a munkájukat.

és mellesleg most minden jóval sötétebb, így hát abba is hagyom. dráma, gyász.

na hát kérem az van, hogy a bizakodvány eltűnt.
a függetlenségem még tulajdonképpen egy héten át teljesedett ki. ma leültünk gyönyörű gyermekkel még egysezr, utoljára átbeszélni a dolgokat. nem nagyon siekrült, az elektív mutacizmusa engem is elnémított. éreztette, hogy semmi mondanivalója sincs számomra - én meg úgy döntöttem (laci tanácsára), nem játszom tovább azt, amit eddig: nem engedem meg magamnak, hogy sírjak, hogy annyi mézet adagoljak a keserű pirula mellé, hogy ne is érezze az ízét, és vártam, hogy ő mondja el a dolgait.

nem jött.

nem mondott szinte semmit. beszéltünk semmiségekről - ez amúgy nagyon szórakoztató volt, de mindig jó volt vele dumálni - és kész. és ettől lettem egyre idegesebb, mert túl jól éreztük magunkat ahhoz, hogy kibökjem, nem gondoltam meg magam.

na, pont ezért tettem meg azon nyomban.

remélem nem látta rajtam, hogy összeszakadok ettől, és azt hiszi, egy kegyetlen picsa vagyok, aki egyetlen könny elhullatása, és a minimális idegesség nélkül mondja el neki, hogy tényleg vége. mert akkor talán meggyűlöl annyira, hogy ne fájjon neki. nekem már fájt eleget. elég volt egymás sorsának rontásából.

persze, mondott most is olyanokat, ami szarul esett, bántó volt. és most nem volt kedvem elnézni. kiakasztott, na. nem akartam, hogy egy kábé hatéves sztorinak így legyen vége. (nem, nem hat évnyi együttlétnek. hat év mindenfélének.) elhúztam a vérbe. lacival ittunk egy sört, majd ő elment órára (előtte még elmesélte legutóbbi randi-élményét, na őt sem irigylem).

és most nem merem megnézni a mailjeimet, mert félek, hogy írt.

most persze mindent pozitívan, de azért mégiscsak: 2008 van, ma megint anyunál alszom, a kiskutyámmal; erőst valószínűleg saját lakással; új állással, ahol nemcsak egy ember vevő az ötleteimre, és kétszer annyi a fizu; emberekkel, akik fontosak nekem és nagyon szeretem őket; halasztott szakdolgozattal, amire több időm lesz, ezért zseniálisra írom; túl vagyok életem legnehezebb vizsgáján; felszámoltam egy kivételével minden függőséget;  holnap órám lesz a kedvenc tanárommal és szelíd űzöttel.

élek. ezerrel. a fülembe üvölt a tenkes kapitánya, nem fázom a szélben, és baktatok a házunk felé. most nagyon jó.

a holnap pediglen le van szarva.

ja, és több nadrágomból is kifogytam.

két dolgot is be fogok vásárolni holnap - ha sikerül, meg odaérek időben: a return of the pannonians-t, illetve egy új köldökpiercinget, amit anyuval láttam múltkor. pont olyan, mint a kedvenc meggyes fülbevalóm, piros és zöld és csillogvillog. pont idióta gyermeki énemnek való.

a péntek este amúgy a paso jegyében telt, ami egyébként kurvajó volt. a csizmáskandúr viszont annyira halálosan borzasztóan rossz, hogy végig benny hillt haluztam, amint egy nagymellű meztelen szőke után fut. ááá. a lábaimat mindenesetre széttáncoltam, ezért muszáj volt másnap éjjel rámozognom egy kicsit, azt artemovszk helyett a marco polo felé véve az irányt (oké, tudom, olyan már nincs, mostmár after music club), ahol, ha idegtépőn sokára is, de az another day muzsikált. azisjóvót.

összebarátkoztunk egy prímán fotózó kedvesemberrel, aki már minket is sokszor lekapott, meglehetősen előnytelen vagy kompromittas képeket alkotva imígyen. de akkoris: sztárok vagyunk!

összeállt továbbá a vágyamtárgya; A Férfi, száz ponttal körülírva. jaj, hallom ám a hördülést, de hát az a helyzet, hogy egyikből sem lehet túlzottan engedni. sőt, ezek olyanok, amikből nem szabad. tudom ám, hogy nem vagyok oylan hűbazmeg-lány, akinek van jogalapja ezt összeírni, de akkor is. egyedülálló vagyok, és ez most jár.

vadászom továbbá a lakást lelkesen, most új jelöltet találtam, holnap fel is hívom a tulajt, és reménykedek. köki ugyan nem a világ közepe, de a világ közepén nem is kapnék ekkora és ilyen lakást. ugyehogy. meg hát megláttam és erősen szimpatikus volt. mindjárt be is linkelem.

bővebb leszek. most csak annyi, hogy nem szabad gyulával találkoznom, mert még a végén megkérdezném tőle, hogy csokimacsó, illetve topcsávó-e, valamint vannak-e ambíciói. eszterrel azt is kisütöttük, hogy nekem egy nagyf4szú kultúrvikingre van szükségem, úgyhogy ez sem okoz több fejtörést.
ja, és megvan a 100 pontos lista is, most pedig alámerülök. nem, nem hajat mosok. kivételesen.

elképedtem, vonyítok. mindenkinek ajánlom EZT, de főleg nusinak.

ezennel pályázatot hirdetek.
megtervezek magamnak egy blogsablont, egy ügyes olvasóm pedig segít létrehozni. díjazás előzetes megbeszélés szerint (nemmegbánós). na? tényleg nagyon hálás lennék.

előre is köszönöm.

Szeretlek mondom ő meg mondja:
Szeress nyugodtan majd nem
Figyelek oda

If I go will you follow
Me through the cracks and hollows
And I would be your Cain
If you would be here now

mintha janikovszky éva írta volna annak idején az egyik kedvelt karakteremről - megvan, burián ágnesről az aranyesőben -, hogy olyanok az ő gondjai, mint a jégtáblák, folyton maguk alá nyomják a másikat. vagy valami ilyesmi. a lényeg, hogy a nagyobb bajok szinte el is takarják a kisebbeket, de mivel jég, látszanak azok is, csak halványabban. hát ma nagyon ilyen volt a nap.

megküzdöttem egy 78 oldalas tvsz-szel, majd ezzel felvértezve to-s nénivel. másfél órát álltam sorba, kínomban már a to hirdetményeit javítottam ki ceruzával, mind nyelvhelyességileg, mind helyesírásilag. és mindent megtudtam, amit akartam: például, hogy abba kötöm a szakdolgozatomat, amibe akarom. így hát reszkess világ, batikolt vászonnal borítva támad mind az 50 oldal...

időrendileg eztán mamust is kigurították a műtőből, a helyzet elég rossz. mást nem lehet tenni, csak remélni. erről bővebben nem.

más:

gyönyörű gyermek: űrbenlebegés, érzékelhetetlen végtagokkal. nem is tudom, merre van a fölfele. nehézaboldogságtólbúcsútvenni, illetve viharkénttombolmáááramesszitávol. aztán, több órányi hallgatás után megszólal mégis, és elmondja, amit hónapokkal ezelőtt szerettem volna hallani tőle, és elárulja a gyűrűt, de brünhilde ez esetben tanácstalan. szóval ezt már ép ésszel bajosan.

szelíd űzött: kerülgetünk, kerülgetünk, a lábunk beleakad a gondosan kiérlelt szimbólumainkba. összenézéstől pirulva, csendesen, egymás mellett, mert ez is jó. aztán menekül, messzire nagyon, de egy üzenetet azért küld, ami minden-esszencia: szeret, nevettet, fáj, és olyan, mint ő.

kegyetlenszirmos: parafrazálnék csak - csendben ignoréra tett, ez pedig tán a legjobb volt, amit tehetett.

hű, aludnom kellene.

mert még a végén megadatik. szűkölő körökbe csavarodom, nézem a távolodó vonatot, és teli torokból, üres mellkassal zeng a jajveszék, jó visszhangosan.

megyek is hajat mosni, mert 23 év alatt ez a konfliktuskezelési mód jött be egyedül, úgy-ahogy.

persze szokásomhoz híven újfent agyonbonyolítom azt, amit lehet. csak valahogy nehéz helyre tenni azt, hogy szeretnék okosan és megfontoltan dönteni, közben pedig egy olyan dologra vágyom, ami úgy kezdődik, hogy 'the moog: i like you', és amikor kiteljesedett, akkor a 'mando diao: you can't steal my love'. ugye értitek? nyilván nem a szövegre gondolok, hanem a hangulatra. a kis virgonc húdeodavagyokérte-korszak, aztán pedig a kiteljesedett, mély, értedmindentvigyázunkegymásranagyonszeretlek.

úgyhogy most megyek és hallgatok egy kis kecskebaszó-metalt, mert erre esély sincs.

felhecceled magad, betárazol vízből, cigiből, csokiból, rammsteint hallgatsz és a nyakad köré lazán sálat csavarsz, aztán magad kicsit felhergelve mész a rohamrandőrök és különböző részegségi fokon álló, könnygázra már-már immunis tüntetők közé. illetve mennél, mert nincsenek ott, ahová irányítottak. elsétálsz a nyugatitól az oktogonra, onnan az andrássyn a deákra, onnan a bajcsyn az alkotmány utcáig, ahol megúszol egy igazoltatást, merevrészeg újságírókkal várod, hogy mehetsz-e már haza, elmormogsz egy három mondatos tudósítást, majd negyed tíz után hazaindulsz.

szeretem a szakmámat.

hogy rövid időn belül már két olyan sztorit is sikerült olvasnom a szakítósblogon, amit akár én is... oké, sok momentum nem stimmel, de akkor is: a 'majdhívlak-effektus' illetve az, hogy valaki annyira nem figyel rád, hogy észre sem veszi, hogy szakítasz vele. több, mint gyanús - de lehet, hogy csak én fabrikálok mindenből összeesküvés-elméletet.

gyanús, hogy az utóbbi időben olyan emberek is az előző blogom olvasóivá válhattak, akikkel egyáltalán nem akartam volna ennyire személyes infókat megosztani. ezért most elköltöztem, ide. azt hiszem, ez a hely tényleg végleges lesz - és nagyon kíváncsi vagyok, milyen is a blog.hu. a freebloggal úgyis szívtam már eleget.

nacsá.