zajlás

bejött, tett vett, szétszórta a nyúlszagát, és már el is húzott. marad a gintonik. meg a fájás, ami erősödik a jobb fülemben.
már kezdtem aggódni, hogy teljesen munkamániássá váltam, de nemrég kiderül, hogy nem. az égvilágon semmi kedvem dolgozni, kizárólag punnyadni egy - eszter, figyelj! - nagyf4szú kultúrviking lágynak nem mondható ölén, netán összebújva, fecsegve oder méla kussban. tessék, a szezon - május az adózás és a szerelem hónapja - végképp kihozza belőlem a szentimentát. szerelmesen akarom figyelni, ahogy a szívverése pufog a hátamon. a világ pedig leszarva. tényleg, nincs is kedvem semmi máshoz.
na, munkahegyek várnak, úgyhogy ennyi.

(ja, zp jó, helybenfutó-bokszoló vicces, gintonik uralkodik, anyukától kaptam szép ruhákat, éljen a mojito, zseniális volt a paso, és ma egész nap dolgozom. juhhú. ha olvasol, gyere ibibe, itt leszek még egy kicsit - van két óra eltávom.)

röviden csak annyi, hogy menthető a helyzet, ha egy kisebb társaságban egyedüli lányként te vagy az alfahím, ráadásul úgy, hogy ott van a Nyúl.

azt ne kérdezzétek, mi a f4szért akarok alfahím lenni. mert csak.

jelentkezem még.

minek felírogatni olyan dolgokat, amelyeket úgysem fogad el/tesz meg az ember? abba is hagyom az ennenmagamnak való ajánlattételeket.

az emlegetett tegnapéjjel - azóta már inkább szombat este - nem volt egyszerű. kis ezüstszálas tarisznyámban vittem magammal a sompáliknát, amelyet sikerült is vérré változtatnom a zp előtt. odabenn randi eszterrel és csabával, akik frankó párosnak tűnnek nekem mostmár tényleg, és még az elfojtási problémáimat is a tőlük telhető megértéssel hallgatták végig. another day príma volt, csak kár, hogy ilyen világosban játszottak - ilyen korban (és ekkora farral-hassal) az ember már szemérmes.
mézeságyasmeggy is nagyon jó, főleg, ha szimpatikus pultos lányok tolják eléd, kiskirályfi hív meg rá, és a három közül te kapod meg azt, amelyben a meggyek vannak. csodás. aztán meg jön a halálos csípőmozgás, és azt érzed, hogy mostmár megdögölhetsz, mert ennél több nem is kellhet sohasohamár, kéz a nyakon, kéz a csípőn, pálesz a fejben, és bármi szarra is táncolsz, egy hs7-dal jár a fejedben.
na de vissza a talajra, gyermekkorú lányok halálba cikizése, majd sétálás a nagykörúton, ez is volt, majd kedves kollegával beülés a hangsúlyozottan magyar kocsmába, ahol őrületes méretű tévén néztünk pornót, kommentáltuk végig, és röhögtünk, kiakadott állkapoccsal. jóvolt.
hazafelé feltett a buszra, ahol megrendszabályoztam több bunkó, nagydarab és kopasz embert - ha felébresztenek, rettenetes vagyok. még egy nálam hatszor nagyobb emberrel is közlöm, hogy nem vicces vagy, hanem bunkó. hát így.

rohadék! - üvöltöttem tíz centiről az arcába, majd a jobb öklömmel ütöttem a bordái közé a férfinak, akit szeretek. nálam ez így megy.

elnézést a szünetért attól, akit érint: a tegnap éjjelt frankón megblogolom. és ha lesz erőm, akkor azt is, ami előtte történt. lesznek autózások nikivel, zörgő lányok, szittyakocsma és hasztlertíví. ja, és a HCs (halálos csípőmozgás), prizentid by kiskirályfi.
addig is elnézést kérek mindenkitől, legalább a tegnap estéért. hüpp.

de tényleg.

rengeteg önuralommal viseltem. akkor is, amikor majd' megszakadt a hátam alatta. csak hát sajnos ez sem volt elég.
memo-nak most fel is jegyzem magamnak: ezt is kipróbáltam, és soha többet. mert ez egyszer még elment, de többször nem viselném el, és még nagyobb hülyét csinálnék magamból. tanulság persze van.

mint a front, de tényleg. csak múlna már el.

(és a szemem, basszus, sokkal jobban fáj, mint a fejem, holott a tegnapi 9 rövid és 7 sör nyilván nem múlik el belőlem nyomtalanul.)

és még a piercingemet is kitüsszentettem (vicces: amíg kerestem a sloziban, mézesmázok pinák találgatták, hogy hányok-e.)

Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem
Nem hagy el sohasem
Tiszta, mint a jég
csak nekem szép

Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben,
ez a döglött macska az úton,
e múzeuma a semminek,
ez a felgyújtott erdő, ez a lebombázott város,
ez az összecserélt szempár,
ez a kincs amiért nem kár?

Ez a szerelem
Nem múlik sohasem
Tiszta, mint a jég
Egyszerűen szép
Ez a szerelem
Igen, igen, igen
Soha nem hazudik,
csak ad és nem kér

a minap olvastam egy cikket a másikhoz való helyes közeledés módjáról. az 'úristen, de b4sználak!' nem volt köztük. érdekes.

ezúton is bocsánatot kérek a reggeli sms-ért. nem voltam magamnál...

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre.
Európában, Amerikában senki nem szerette,
Levelet írt a drága, valaki megtalálta.
Hívott, hogy én is menjek vele az
Elveszett Szív Országába.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Európából Amerikába,
Amerikából Afrikába,
Afrikából Ázsiába,
Valaki megtalálta.
Nem kerestem,
Nem szerettem,
Indultam utána.

Vár rám Amerika vagy a Balaton,
Sohasem utazom ezen a vonalon.
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.
Ez az ország, ez a hatalom,
Lehetek keleten, lehetek nyugaton,
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Fiatal volt és elhitte,
Hogy boldogabb lehetne,
Csak élni akart a drága,
Majdnem elhibázta,
Visszajött és sohasem ment már
Idegen Álmok Országába.

kész, feladtam, idülten vigyorgok, hülyeségeket beszélek, és mosolyogva bambulok percekig. kis királyfi, győztél.

*hmüpfh*

nincs itt mit tenni. tudomásul kell venni, hogy lecsap, odabasz, kikészít, befordít, szöges bakanccsal tapossa a sót a sebeidbe, és viselni, méltósággal.

belőlem csak épp ez utóbbi hiányzik.

hát ilyen volt nekem kárpátalja. totál szubjektív, idegesítően részletes, de leírás. enjoy
ITT

köszönöm a tippet. erről eszembe is jutott a deathproofos lapdance is, vanessa ferlitoval, aki egész kis szúrnivaló pockocska. aki még nem látta, annak:

itt van(essa)

és akkor most tessék eldönteni: salma hayek vagy vanessa ferlito?

hogy vigyázni kell, mit kérek, mert megadatik.
túl vagyok tízféle porlevesen. amúgy. mindjárt felfordulok.

ja és ez naaagyon jó, még mindig. szégyen, hogy a vészhelyzet egyik kúrós jelenetében elhasználták már e célra. de azért megkapjátok (jó, nyilván nem a poézis csúcsa).

Dial up my number now
Weaving it through the wire

Switch me on
Turn me up
Don't want it Baudelaire
Just glitter lust
Switch me on
Turn me up
I want to touch you
You're just made for love

Coils up and round me
Teasing your poetry
Switch me on
Turn me up
Oh child of Venus
You're just made for love

You won't walk for days
I wanna waste some time
You wanna be so mean
You love to watch
I wanna love some more
It'll never be the same
A broken heel like a heart
I'll never walk again

örömmel tapasztalom, hogy süldőkorom nagy slágere, a tiltott szerelem (tudják, eördögh alexa és császár "rendőrt ölök mégse b4szok rá" előd koprodukciója) immáron a popdaráló című hiperigényes műsorban is felmerült. ne kérdezzék, miért nézem: nem nézem. ez megy a nappaliban, miközben dolgozom.

viszonylag könnyen el tudja cseszni az ember kisimultságát, ha huzamosabb ideig patkányként tekintenek rá. jelentem, elmúlt. köszi.

a másik meg, hogy ijesztően gyorsan, és ott, ahol végképp nem számítasz rá, egyszer csak jön, suttyomban beléd mászik a meztelen hátad bőrén, valahol a derekad táján, aztán lassan végigkúszik a gerinceden, végigsúrolja a nyakad, a vállad, aztán megül a melleden. és nem akar elmenni. és nem is bánod.

ja, és készül már a legszexibb dalok listája is, egy álom adta az ötletet és az utolsó lökést is. kettő már biztos. te mit tennél rá, kedves olvasó?

ez most nem az ikea egyik bútorára céloz. voltam villanyéknál, gázéknál, és átjelentettem magam. éppen cikket írok, és nagyon élvezem, hogy esztétikus férfikollégák kedvesek velem nagyon. most éppen nem vhs. jövő hétre: kémény, okmányiroda, otp, iskola és biztosítás. nem fogok unatkozni.

kiáltvány:

tisztelt munkáltatók!

motiváljatok minden nőt! igényük szerint! és akkor majd dolgoznak! sokat! és még egy felkiáltójel!

még a szar is belém fagy az idegességtől. újra előjött a nyugodj meg/ne sírj/ne stresszelj-problematika; jelentem, hihetetlenül szórakoztató (persze csak utólag), amikor a férfi, akivel elvileg egy hullámhosszon vagytok és megértitek egymást(elvégre ezért vagytok együtt), azt kiabálja a telefonba, mikor sajgó kocsonyaként röcögsz a világban, hogy *CIGARETTACHICK (teljes keresztnév)* NYUGODJ MÁR MEG, EZEN NE IDEGESKEDJ!!!, amitől nyilván jobb lesz. és tényleg, a nyelvem hegyére kúszik, hogy 'édesem, ne tégy úgy, mintha érdekelne, ha leszarod'.'

de hát az van, hogy nagy félésben a már-már 99 százalékos víztartalmú falak közt, nem lehetetlen, hogy szélhámosok markában, teljesen kikészült anyucival az élet kevéssé tárirápp. és lennék támasz, csak kérekszépen hozzá erőt. sokat.
ja, és ezennel megígérem, hogy ha valaki még egyszer kimondja az én megmondtam/tudtam/biztos voltam benne/ez törvényszerű volt/stb-frázisokat, jön nekem egy üveg (fél)édes borral, de csak akkor, miután szívlapáttal formáztam újra arcának főbb elemeit. de hótkomolyan. ez már semmin sem változtat, viszont nyilvánvalóvá teszi az empátia teljes hiányát, továbbá az idegeimet is farigcsálja.

de eszembe jutott egy történet, és azzal kapcsolatban az is, hogy nyilván okkal nyerjük el egymást a Világméretű Párosítójátékon, illetve okkal nem. már csak azért is, mert a szerelemnek eufemizált féktelen vonzalom és ivarzási mámor kevéssé szokott szép, tartalmas kapcsolatok alapja lenni (nem tudom, hogy ennek következménye-e, hogy hiányzik is belőlük, de ez végül is mellékvágány most), inkább látom annak a tiszteletet, elfogadást, közös értékrendet és még több egyéb tényezőt, ami most nem jut eszembe (ha-ha, de tényleg, nem akarom elveszíteni a fonalamat). ezek alapján szerintem esélyesebb, hogy kellemesen lehúzok valakivel úgy 40-50 évet, csak kérdés, hogy ez így rendjén van-e. lehet számítással, csak ésszel kitalálni, hogy mitől lesz több embernek (apa, anya, gyerekek) jó? vagy csak a bizonytalanságtól rettegő, bennem lakó kicsi szürke nyárnyika kapaszkodik a rációba, tök irracionálisan? mennyire kell okosnak lenni? mennyi az a kicsivel kevesebb szeretet és a kicsivel több tisztesség? érezhetem jól magam úgy, hogy minden hosszabb döntési-mérlegelési folyamat eredménye? hova fér be a spontaneitás? mennyire kell türelmesnek lenni, mikortól lehet torkot harapni (diszkréten, legelészve persze, de mégiscsak)?

most ahogy én ezt visszaolvasom, eszembe jut kecsó, aki ezt valószínűleg úgy fordítaná le, hogy "mi van, tündérke, félsz, hoyg soha többé nem fogsz egy jóízűt b4szni?"

nem ez volt az, de majd' elfelejtettem: megvan a világ legjobb levrovos címe:
"Megkötöm lovamat..." a termálmedencében

köszönjük, Nők Lapja!

néha elég nehéz nemcsak mondani, hanem érezni is azt, hogy legyen meg a te akaratod.
mert a dolgok például korántsem alakulnak egyszerűen.
igen, így megy ez, akkor szülök új posztokat, amikor faltól falig dobál a NYÁÁÁÁÁÁRNY, és próbálom itt kitombolni az egészet. vagy végképp szétcsúszás, és akkor még itt se.

ezt a bejegyzést valami konkrét dolog miatt kezdtem írni, és majdnem átcsapott parttalan hisztibe. úgyhogy gyorsan lezárom, és majd elkezdek egy újat, ha eszembe jutott.

ezt ni. hogy ilyeneket találok:

'It tortures me to say this, but Kate Hudson does not look that bad with Smurf sperm all over her head. I bet Jokey was the lucky Smurf. He looks like a massive shooter.'

az előbb egy félhosszú bejegyzésem szállt el a vérbe, úgyhogy csak annyit szeretnék tudatni a világgal, hogy lóf4sz.

köszönöm a megtisztelő figyelmet.

(gabesz, neked pedig jó utat!!!)

((ja, és az eszmei mondanivaló, hogy a rohadásba a szerelemmel és egyéb vonzalmakkal, illetve a menőcsávó nemcsak gimnáziumi jelenség.))

a ne sírj/bőgj/bömbölj/stb. a világ egyik legkegyetlenebb kérése. azt jelenti: ne adj ki magadból feszültséget, ne áruld el, hogy fáj, dühít, félsz, kevésnek érzed magad, megijedtél vagy nehéz. nézz mindig blazírt pofával, és soha semmi ne érdekeljen. vagy vezesd le valamilyen közvetettebb módon. ne légy őszinte. kontrolláld magad mindig. (anyu, ez nem ellened irányult.)

másrészt pedig a férfiak nevelése nem ostorral zajlik. csak nálam. és most esz a lelkiismeretfurdalás. miért nem tudok türelmesebb lenni? miért kell pont úgy szekálnom a szelíd űzöttet, mint apám engem?

jaj, és most sikerült eljutnom wiwig. de mostmár tényleg módosult a telszámom.

ukrajnába mentem. mert csak.
(ha visszaértem szülőföldemre, jelentkezésképes leszek. addig is van mit gondolatban végigrágni. ezért tűntem el.)
és wiwes adatlapomon mindjárt frissül a valódi, egyetlen, véglegesre a telefonszámom.

ég áldjon mindenkit, megyek és visszafoglalom a kárpátalját. aztán lehet, hogy kifejtem, ki az a babiloni hazaáruló, ki akar hurkát és hol fogok lakni. szerintem ez utóbbi a legizgibb.