zajlás

még a szar is belém fagy az idegességtől. újra előjött a nyugodj meg/ne sírj/ne stresszelj-problematika; jelentem, hihetetlenül szórakoztató (persze csak utólag), amikor a férfi, akivel elvileg egy hullámhosszon vagytok és megértitek egymást(elvégre ezért vagytok együtt), azt kiabálja a telefonba, mikor sajgó kocsonyaként röcögsz a világban, hogy *CIGARETTACHICK (teljes keresztnév)* NYUGODJ MÁR MEG, EZEN NE IDEGESKEDJ!!!, amitől nyilván jobb lesz. és tényleg, a nyelvem hegyére kúszik, hogy 'édesem, ne tégy úgy, mintha érdekelne, ha leszarod'.'

de hát az van, hogy nagy félésben a már-már 99 százalékos víztartalmú falak közt, nem lehetetlen, hogy szélhámosok markában, teljesen kikészült anyucival az élet kevéssé tárirápp. és lennék támasz, csak kérekszépen hozzá erőt. sokat.
ja, és ezennel megígérem, hogy ha valaki még egyszer kimondja az én megmondtam/tudtam/biztos voltam benne/ez törvényszerű volt/stb-frázisokat, jön nekem egy üveg (fél)édes borral, de csak akkor, miután szívlapáttal formáztam újra arcának főbb elemeit. de hótkomolyan. ez már semmin sem változtat, viszont nyilvánvalóvá teszi az empátia teljes hiányát, továbbá az idegeimet is farigcsálja.