a legutóbbi napidalról pedig annyit, hogy a fesztiválon két alkalommal hallottam: egyszer élőben, egyedül, elcseszve, egyszer pedig szombat éjjel, hármasban, kézenfogva, és senki nem értette, min röhögök sírva. magamon, drágáim, ez is tud szórakoztató.
jaj, elfelejtettem még egy hirelen jött és jól sikerült beszélgetést zozóval és dömével, ami szerintem mindhérmunkat megnyugtatott. már azt is tudom - tőlük - milyen lesz a férjem. aggódom is.
hogy tamás kifejezésével éljek, nemcsak én vagyok love-vak, de úgy tűnik, a love is én-vak. mindegy, bírjuk. hétvégén viszont balatone, és egyetlen, férfiakkal kapcsolatos tervem, hogy váltok pár mondatot rudeboy-jal, remélhetőleg kicsit se zavarban, viszont hatékonyan. nem, nem dugni akarok, hanem rövid interjút és segítséget munkához.
