lever, török. nem, nem foci.
orfű kimarad, mert nem tudtam műszakot cserélni, de főleg mert kolléga annyira nyilvánvalóan éreztette velem, hogy ezt ő akarja csinálni, másik férfikollégával, és ez az ő játszóterük, a csajaik meg otthon, és nehogymá ebbe belepiszkítsak. nehéz tudomásul venni. de persze muszáj. így viszont éppencsaknemcsörte-kollégával dolgozom egész hétvégén.

igen, kurvára bassza a csőröm. röhögni és sörözni akartam, meg pasora menni, meg úgy egyáltalán: fesztiválozni. élni.

főleg azért, mert az utóbbi egy hónapban olyan munkát végeztem, amelyet nem hogy nem élveztem, de kimondottan undorodom is tőle. tudom, hogy a szakmámbeli emberek többsége ezzel kezdi, de miért kell nekem még mindig ezt csinálnom? ennyire szarul végzem a munkámat, hogy másra nem vagyok alkalmas? komolyan kizárólag ostoba és szép emberek nem létező lelkével vagy életének aktualitásával kell foglalkoznom? mi rosszat tettem ezért?

elkeserít és dühít ez az egész. azt hiszem, valamit nagyon elbasztam. és nyilván amíg lehet, csinálom legalább ezt, mert ez legalább olyan dolog, ami közel áll ahhoz (technikailag persze), amit valóban szeretnék. de most nagyon nem vagyok feldobva. és fogalmam sincs, mikor lehetek újságíró. mert most hányhatnékom van a szeméttől - amit magam gyártok.