nem volt olyan egyszerű az a hétvég, mint amilyenre számítottam, ellenben nagyon szórakoztatóan alakult. csütörtökön a borzalmas társasági esemény után egy, ha lehet még borzalmasabbra sikerült eljutni. mindenesetre a díjátadó sokkal viccesebbnek bizonyult, főleg mikor az ingyenkoktélok működésbe léptek. az eddigi legrosszabb caipirinhát sikerült lelocsolnom a torkomon, de ami a nyulat illeti, hát ő sem volt szép. a szakik másnap ordítva röhögtek az egymásról készített felvételeinken, igaz, mi még takonyrészegen sem tudnánk alulmúlni tüncikét, aki két különböző kérdésre ugyanazt a semmitmondó választ tudta adni. (nyúl: "tündi, miért jársz el ilyen eseményekre?...csak mert mindenhol ott vagy!!!!")...

háromórányi alvás után folytattam a tevékenykedést, így péntek estére mára végkimerülés közelébe jutottam. anyuék csomagolásán kívül (nem én őket, hanem elutaztak) nem emlékszem semmire. aznap annyira fáradt voltam, hogy rizsevés közben egy meglehetős kupacot az ölembe szórtam, mert a villát tartó kezem is remegett.

szombaton aludtam kilenc órát (már többet, mint az azt megelőző napokon), megírtam két cikket, majd aludtam még hatot (aludtam, nem írtam). aztán boroztunk és tévéztünk vikivel, végül elhúztunk kétfelé táncolni. ő elment hogy szétsalsázza a csípőjét, én pedig a gödrös züllést választottam, főszerepben szakival, orival és a nyúllal, korai öröm és zuboly koncertekkel.

rég röhögtem ennyit és ilyen sírva.

szeretek a társaság legjózanabb tagja lenni, mert remekül szórakozom, miközben nem vagyok rosszul. de azért az egy üveg bor és az 5 gintonik engem is roppantul felvidított. egy darabig még nem fogom elfelejteni szaki felszólítását arra, hogy nyúl és én nézzünk már magunkra (artikulációs problémák nála forogtak fenn), mert mi sokkal rondábbak voltunk a díjátadó után. vonakodva hittünk neki. nem tudom, voltam-e már annyira zavarban, amikor hárman estek neki a válllamnak a pultnál. az egy huszárvágással nyúlból műbátyámmá avanzsált exnyúltól megtudtam, hogy "szívem, te egy kis erőmű vagy", amin másfél órán át vigyorogtam még, hiszen magamban csak lavinakoncentrátumnak szoktam becézni a pasast. szaki még azzal is biztatott: felállítottam, beleülhetsz! amúgy egy kopott karosszékről volt szó. exnyúl aztán háromszor körbepuszilt, kérdőre vont, hogy elmulattam-e már a tízest, amit "múltkor adott", aztán taxiba pakolt.

úgyhogy kénytelen voltam vasárnap fél háromig aludni. eztán kifőztem-sütöttem mindent a hűtőből, hogy keljenek életre, amíg anyuék haza nem jönnek. úgyhogy most van répacurry, zöldséges barnarizs és grillezett paradicsom. anyuéknak ragu és banános piskóta a mélyhűtőben.

a jól végzett munka örömére elmentem ibibe, ahol nikivel, pótöccsével, eszterrel és tamással sikerült lezárnunk a hetet. niki még mindig prímán vezet, és jó időben reagál a vészhelyzetekre, eszter fétisklubot tervez (vagy nem, majd eldönti) és költözést, tamás már tudja, hol van pityu rétje, és hogy a virslik már nem árthatnak neki többé, mr. islandert pedig egész este figyeltem, tényleg semmi rosszat nem tudtam felfedezni. legközelebb viszek kamerát ;)

kedves társaságom még azt is megértően fogadta, hogy ismét tc-tel álmodtam, sőt, ebben már dr. l is szerepelt. nem, most nem fogom kiírni, de élőben szívesen. bár úgysem érdekes.

nacsókolom, megyek összeszedni magam.