minek felírogatni olyan dolgokat, amelyeket úgysem fogad el/tesz meg az ember? abba is hagyom az ennenmagamnak való ajánlattételeket.

az emlegetett tegnapéjjel - azóta már inkább szombat este - nem volt egyszerű. kis ezüstszálas tarisznyámban vittem magammal a sompáliknát, amelyet sikerült is vérré változtatnom a zp előtt. odabenn randi eszterrel és csabával, akik frankó párosnak tűnnek nekem mostmár tényleg, és még az elfojtási problémáimat is a tőlük telhető megértéssel hallgatták végig. another day príma volt, csak kár, hogy ilyen világosban játszottak - ilyen korban (és ekkora farral-hassal) az ember már szemérmes.
mézeságyasmeggy is nagyon jó, főleg, ha szimpatikus pultos lányok tolják eléd, kiskirályfi hív meg rá, és a három közül te kapod meg azt, amelyben a meggyek vannak. csodás. aztán meg jön a halálos csípőmozgás, és azt érzed, hogy mostmár megdögölhetsz, mert ennél több nem is kellhet sohasohamár, kéz a nyakon, kéz a csípőn, pálesz a fejben, és bármi szarra is táncolsz, egy hs7-dal jár a fejedben.
na de vissza a talajra, gyermekkorú lányok halálba cikizése, majd sétálás a nagykörúton, ez is volt, majd kedves kollegával beülés a hangsúlyozottan magyar kocsmába, ahol őrületes méretű tévén néztünk pornót, kommentáltuk végig, és röhögtünk, kiakadott állkapoccsal. jóvolt.
hazafelé feltett a buszra, ahol megrendszabályoztam több bunkó, nagydarab és kopasz embert - ha felébresztenek, rettenetes vagyok. még egy nálam hatszor nagyobb emberrel is közlöm, hogy nem vicces vagy, hanem bunkó. hát így.